,,József Attila - REMÉNYTELENÜL
Lassan, tűnődve
Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok."
Lassan, tűnődve
Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése